„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, a kovászhoz…” (Mt13,31)
Hasonló a mennyek országa az adventi koszorún égő gyertyához, mely kisebb ugyan a lakásban található többi fényforrásnál, mégis mikor meggyújtják, varázslatos fényt áraszt és maga köré gyűjti az egész családot.
Hasonló a mennyek országa a vacsora utáni meghitt beszélgetéshez, melyben elmeséljük egymásnak, hogy kivel mi történt aznap, és így a nap végén minden a helyére kerül, ami napközben olyan rendezetlennek tűnt.
Hasonló a mennyek országa a reggeli kávé illatához, melyben várakozással és reménységgel tekintünk arra, ami aznap reánk vár.
Hasonló a mennyek országa a parányi mezítelen gyermektalpak hajnali surranásához a parkettán s miközben várjuk, hogy a félálomban érkező bebújjon mellénk takarónk alá, arra gondolok, hogy ez már maga a mennyország.
Hasonló a mennyek országa mindahhoz, ami egészen kicsi, parányi, szinte jelentéktelen, mégis az örökkévalóságot hordozza magában, mint a mustármag, a kovász, a gyertya fénye, a csendes beszélgetés, a kávéillatú remény, a mezítelen talpak surranása.
Ezekből és ezekhez hasonlókból mindenkinek adatik nap mint nap bőven.
Annak lesz karácsonya, aki meglátja, észre is veszi őket, és aki rá tud csodálkozni és hálát is ad érte.
Áldott ünnepeket kívánunk sok szeretettel:
István atya és Norbi atya
2014 karácsonyán