Lelki tükör rendszeresen gyónók számára

1. Isten terve rólam

Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy Jézus kibontakozhassék bennem. Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.

– Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem? Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt? Imádkozom-e ezért?

– Ne aggódjatok – mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?

– Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?

– Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére (ima, szentírás, lelki olvasmányok, elmélkedések, stb.) a lelki vezetőmmel való megbeszélés alapján?

– Figyelek-e lelki vezetőm irányítására?

– Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem. Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait? Például, hogy ne válaszoljak egy sértésre, ne nézzek meg valamit, első szóra engedelmeskedjek, reggel azonnal ugorjak ki az ágyból, stb.?

– Kötelességeimet (hittan, tanulás, munka) becsülettel, örömmel végzem-e?

– Rendszeres vagyok-e az étkezésben – vagy gyakran torkoskodom?

– Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?

2. Jézus a testvérben

Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. Amit egynek teszünk, Neki tesszük.

– Észrevettem-e Jézus jóságát embertársaimban? – Örömet szereztem-e nekik azzal, hogy megdicsértem a bennük levő jót? Vagy sokszor megbíráltam őket?

– Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások szolgálata, gondoltam-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?

– Azzal az elhatározással szoktam-e embertársaim közé menni (iskolába, hittanra, haza), hogy örömet akarok szerezni nekik? Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?

– Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? Vagy minden áron ragaszkodom ahhoz?

3. Jézus a szenvedésben

Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.

– Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust? Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?

– Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értünk gyengévé lett Jézust? Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?

– Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki? (vö. Jn 14,21; 1 Jn 3,14)

– Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meghalt? S tudtam-e Jézus szemével nézni rá?

– Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?

4. Szentháromságos küldetésem

Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak, hogy ők is eljussanak Istenhez. Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennünk?

– Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem? – Hiszen csak Ő tud bennem megtéríteni másokat!

– Törekszem-e arra, hogy hittanos társaim és köztem növekedjék a szeretet? – Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!

– Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?

– Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, hittanosok) érdekében? Vajon mit tehetnék még?

Kapcsolódó:
Lelki tükör ritkán gyónók számára – a Tízparancs alapján

Hozzászólás írása

A hozzászólás beküldéséhez bejelentkezés szükséges.